Hodászi Ádám: A muter meg a hesteg

V. Tantermi Színházi Szemle: k2 Színház: anyegin.hu; Hesteg: #énis#engemis; Kollázs Kulturális Egyesület: Muter meg a dzsinek; KOHÓ Műhely: Függvények; Szabad Kurzus Alapítvány: Atya, fiú, ...

Fontos társadalmi missziót szolgálnak a tantermi színházi előadások, melyek bármilyen teremben komplex élményt nyújtanak és olyan kérdéseket tematizálnak, amelyekről minden gyereknek fontos gondolkodni, vitatkozni, játszani. Az énhatárok megőrzése, a mindennapi függőségek, a felnőtté válás nehézségei konzervatív, liberális, balos, jobbos családok számára egyaránt lényeges, húsba vágó lehet.

Bogya Tímea Éva: Cohabitat

2 in 1 kritika: Kereki – Trafó és A nagy hadronütköztető – Óvóhely 

A Kereki és A nagy hadronütköztető két kortárs, budapesti, egymástól függetlenül létrejött előadás. Mégis mindkettő a személyes viszonyokat és a belakott teret kapcsolja össze valahogyan. Fontos, időtlen, generációkon átívelő problémákat vizsgálnak, és mindegyiknek saját választ, megoldást kell találnia.

Gergics Enikő: Gyilkosság a betonkeverő mellett

Line Knutzon: Mesteremberek – Katona József Színház

Az, hogy az építkezés, felújítás, de még akár egy szimpla kazánjavítás is pokoljárással felér, mert vagy eleve nincs is iparos, vagy ha van, drága, és még akkor is átver minket vagy elrontja, akkora klisé, hogy nem igazán adja magát nagyszínpadi produkciónak, pláne a Katonában.

Szoboszlai Annamária: A nárciszok és az ördög

4 in 1 kritika: Rácz Réka, Kiss Róbert, Oberfrank Réka és Molnár Csaba táncbemutatói – MU Színház

Ez a népmese még megírásra vár, ellenben két este négy friss, elgondolkodtató előadást volt alkalmam megtekinteni a MU Színházban. Az első kettő az IZP (Imre Zoltán Program) keretében került bemutatásra, míg Oberfrank Réka és Molnár Csaba egy hosszabb alkotói folyamat első stációját tárta a nézők elé. Én mindenesetre azóta is boldogan élek (míg meg nem…

Kállai Katalin: Autodafé a Kék Angyalban

Masteroff – Ebb – Kander: Kabaré – Vígszínház

Olyan érzésünk van, mintha egy készülő sikerdarab egyik utolsó próbáján lennénk. Abban a fázisban, amikor már mindenki mindent tud, csak még nem sikerült megtalálni az egészben a lényeget.

Hermann Zoltán: Guitar hero

Jacques Prévert – Kovács Adrián – Vecsei H. Miklós – ifj. Vidnyánszky Attila: Szerelmek városa – Vígszínház

Dohoghat magában a kritikus, hogy miért kerül színpadra annyi film-remake a magyar színházakban, de nem tehet mást, mint konstatálja, hogy – különösképpen a Vígszínházban – már ennek is hagyománya van. Kicsit olyasmi talán ez, mint a 18. század végi barokk és gáláns operák világa, amikor a milánói vagy bécsi néző úgy ment be a színházba,…

Tompa Andrea: Mi a tojás ma

33 álom – Örkény Színház

Fel sem kell mennie a függönynek, hogy felfogjuk, valami zavar van a rendszerben, sőt, el sem kell kezdődnie az előadásnak. Mikor az ügyelő szólítja a színészeket (de hát mi volna ez, ha nem már az előadás maga), sorolja a neveket, elhangzik Kókai Tünde neve egyszer, még egyszer, majd harmadszor és így tovább. Persze elég, ha…

Hajnal Márton: Két szék között

Thomas Mann: Tonio Kröger – Fészek Művészklub

Imádja, irigyli, de azért egy kicsit le is nézi őket – ilyen paradox módon viszonyul Tonio Kröger szerelmeihez, Fehér Balázs Benő rendezése pedig mintha ugyanilyen módon közelítene Thomas Mann regényéhez. Maga az előadás is ellentétes érzéseket hagyott bennem: amennyire vagánynak hat sokszor, annyira nehéz hozzá kapcsolódni.

Rádai Andrea: Esernyők zizegnek

Nemes Anna – Raubinek Lili – Szenteczki Zita: Saját drive - Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház

A sötétben három bársonyos női hang meséli gyermekkori álmait: bölcs csacskaságok, (ir)racionális jövőképek, karriervágyak zsonganak a mikrofonban. Olyan gyors tempóban jönnek a mondatok, hogy bár érzékeljük a különböző szólamokat, mégsem tudjuk élesen körülhatárolni a három személyiséget: összeolvad az, ami közös és ami megkülönböztet. A Saját drive következő jeleneteiben aztán szétválik egymástól és egyre jobban körvonalazódik…

Csabai Máté: Utazás a filmrendező koponyája körül

Arthur Kopit – MauryYeston: Nine – Operettszínház

Nem siker, nem bukás, csak bicegés a Budapesti Operettszínház legújabb nagyszínpadi bemutatója, a Nine, pedig teljes szívvel szurkoltam neki. Mármint nem a bukásnak, hanem a sikernek, természetesen, értékelve azt is, hogy ez a furcsa darab egyáltalán színre került. A Nine Fellini 8 és ½ című filmje alapján készült, két zseniális és formabontó alkotó, Tommy Tune…

Megjelent az októberi számunk!

Kapható az újságárusoknál

► KRITIKUSDÍJ: Turbuly Lilla, a Színházi Kritikusok Céhének elnöke a kritikusdíjról egy kritikus időszakban. • Csáki Judit interjúja Szakács Györgyi jelmeztervezővel, az idei életműdíjassal: „…egy előadás rengeteg szálon készül, és nagy kérdés, hogy mi működik benne, és mi nem. Olyan szellemi játék ez, mint egy puzzle – ezt én rendkívül élvezem. Erre nekem szükségem van,…

A Színház.NET-en a júniusi szám!

Színház és ökológia. Rendezőportré. Zsidó színház. Táncpedagógia

► Vezető témánk: SZÍNHÁZ ÉS ÖKOLÓGIA. Kricsfalusi Beatrix problémafelvető cikke a környezettudatosság és az előadó-művészetek bonyolult viszonyrendszeréről Jérôme Bel kiállása kapcsán: „Bel pozíciója a klímadiskurzus (…) jelentős ellentmondására is rávilágít. Jelesül arra, hogy a környezettudatos életmód propagálásakor hajlamosak vagyunk túlzott jelentőséget tulajdonítani az egyéni felelősségnek, miközben a környezetszennyezésért nagyságrendileg meghatározó mértékben a multinacionális nagyvállalatok és…