A szerendipitás, vagyis a véletlenszerű felfedezések jelensége azoknak áll szolgálatára, akik képesek a váratlan mozzanatokban felismerni a fontosat és jellegzeteset. Kárpáti Péternek, a Moszkva-Peking Transzszimfónia címmel bemutatott dokumentumabszurd szerzőjének – aki e fogalmat az adott műben előszeretettel emlegeti – régóta rendelkezésére áll a gyűjtögetéshez szükséges éles szem, jó fül és a nyitott szív, s az…
Lázár Helga, rendező, tervező, előadó. Az SZFE-én bábrendezést, a stuttgarti HMDK-n figuraszínházat tanult; utóbbi egy performatív-, és posztdramatikus színházi hatásokat hordozó bábszínházi irányzat. Jelenleg az SZFE doktori képzése mellett az FU Berlin színháztudományi szakán tanul. Lipcsében él, egyaránt dolgozik Magyarországon, Németországon és Szerbiában. Alkotói munkájában a figuraszínház és a fizikai színház kombinációs lehetőségeivel kísérletezik, doktori…
Ez is olyan előadás, amit biztosan nem fognak megnézni azok, akiknek mindenképpen látnia kellene. Nézni persze mindenkinek érdemes, aki szereti a jó színházat, de látni és főleg megérteni azoknak kellene, akik azt hiszik, hogy újságot írnak, pedig csak az aljamédiában, a csicskasajtóban tapicskolnak. A Katharina Blum elvesztett tisztességét láttam a budaörsi Latinovits Színházban.
Eyal jó ideje nem vállal rizikót, munkáiból évek óta hiányzik a bátorság, a frissesség, a radikalitás, a kíváncsiság, az újszerűség. Egy valamit tud nagyon magabiztosan, azt variálgatja, csak a talpalávaló változik.
A 35. Hangosító vendégei olyan alkotók, akik különböző színházi területekre kalandoznak. A beszélgetésből kiderül, hogy határátlépőnek tartja-e magát Árvai György, a Természetes Vészek Kollektíva alapítója, színházi időkutató, látványtervező, Máthé Zsolt színész, dalszövegíró és Pető Kata színész, jelmeztervező. A moderátor Gócza Anita.
Amikor kijöttem a színházból a Macbett megnézése után, kicsit zavarban éreztem magam. Sorra pörgettem újra meg újra a jeleneteket a fejemben, de nem sikerült megragadnom egyetlen konkrétumot sem, ami miatt ne működhetett volna a logikusan felépített, koncepciójában következetes, az elemzők által a rendezőnek tulajdonított jellegzetességeket hatékonyan alkalmazó előadás. Mégis erős hiányérzet maradt bennem a látottakkal kapcsolatban,…
Érfelvágósan nyomasztó hangulatú Elise Wilk A zöld macska című drámája. Némileg enyhítően hat, hogy a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház előadásának helyszíne a Station Pub & Bowling elnevezésű vendéglátóipari egység. „Életszerű kocsmaszínház” áll a színlapon. Valóban, az előadás idején zajlik az élet, folyamatosan üzemel a hely. Diszkréten, halkan, félhomályban. A színházi produkciót nem zavarja. Sőt, mintha…
A darabot főleg azoknak ajánlom, akik attól félnek, hogy a kortárs dráma irodalmi minősége hanyatlik és hogy ezt a pusztulást a fiatal generáció hozza ránk. Ha egy tanácsot adhatok az alkotóknak, az az lenne, hogy legyen minél többször látható az előadás, készüljenek interjúk, videók.
Kollégák, mindketten Erdélyben születtek. Egyikük színművészeti doktori iskolát vezet Marosvásárhelyen, másikuk társulatot Budapesten. De mindketten színészek is. És mindketten szenvedélyesen tudnak beszélni a színészetről. A Távbeszélőben alkotókat kérünk fel, hogy hívják meg egy tőlük távol élő kollégájukat szakmai eszmecserére. A beszélgetést kísérte, szerkesztette: Proics Lilla.
TARTALOM SZÍNHÁZ / POLITIKA / MORÁL Hermann Zoltán: A király tapsol Bulgakovról, Molière-ről és a színházról Tompa Andrea: Művésznő, van önnek politikai véleménye? Február 24. utáni gondolatok Vége van? Művészet és morál. Bán Zsófiát, Radnóti Sándort és Rényi Andrást Szabó-Székely Ármin kérdezte INTERJÚ Most kellene valaminek történnie Sardar Tagirovsky rendezővel Proics Lilla beszélgetett MELANCHOLY ROOMS…
► AZ ELŐADÓ TESTE ► FILM/ SZÍNHÁZ ► KIÁLLÍTÁS/ SZÍNHÁZ ► BESZÉLGETŐFÜZET Címlapon: (fent) Graces, kor.: Silvia Gribaudi (fotó: Giovanni Chiarot – Zeroidee); (lent) Der Zauberberg (A varázshegy), Deutsches Theater Berlin, r.: Sebastian Hartmann (fotó: Arno Declair). Címlapterv: Nagy Gergő
